2015. szeptember 1., kedd

4.rész


4.rész

Sziasztok!:)Hát elérkezett ez is...A suli első napja.Szánom,bánom,hogy nem tudtam nektek még a nyár utolsó hetén minden nap hozni új részeket,de igazság szerint eléggé lefoglalt a térjünk vissza a suliba és vásároljuk fel az összes boltot projekt.Nem is magyarázkodom tovább,jó olvasást és remélem elnyeri tetszésetek ez a rész.:)


Percekig csak bámultam a telefonom kijelzőjére és az agyam úgy kattogott akár egy fogaskerék.Biztosan nem hívott volna ha nem lenne fontos,de kitől,kitől tudta meg a telefon számomat?.A hajnali órák ellenére úgy döntöttem visszahívom,hiszen csak így deríthetem ki mit akart és nem volt kedvem reggelig várni a válaszára.Pár csöngetés után egy álmos hang szólt bele a telefonba.
-Igen?
-Szia.Lea vagyok.Kerestél,gondoltam vissza hívlak,bocs hogy csak ilyenkor,de nemrég értem haza-magyaráztam 
-Hol voltál?-kiváncsiskodott 
-Az lényegtelen.Inkább azt mond miért kerestél-lehet,hogy kicsit bunkó hangnemben beszéltem vele,de a legkevésbé sem bántam.Megérdemli.
-Ahha,szóval lényegtelen-hangjában felfedeztem némi gúnyt és csalódottságot is.
-Jon,nem ezért hívtalak fel-sóhajtottam 
-Tudom,hiszen te önszántadból sose hívnál fel-hangja már nem csak csalódott volt hanem dühös is.De hát miért?Tudtommal én nem tettem semmit.
-Most mégis mi bajod van?
-Te.De teljesen mindegy.Csak azért hivogattalak,hogy megtudjam miért írta nekem a barátnőd azt az üzenetet,írtam is neked de arra se válaszoltál.És ha tudni akarod,csak aggódtam érted,féltem,hogy valami bajod esett.De tudod mit?Nem fontos.Úgy hallom teljesen jól vagy szóval ha nem bánod lerakom mert egy normális embernek ilyenkor már aludnia kéne!-tette le a telefont én pedig csak döbbentem álltam egy helyben.Jon aggódott,tehát jelentek neki valamit.És én meg jól elrontottam az egészet a bunkó stílusommal.Most az egyszer próbáltam határozott lenni,de úgytünik,hogy nekem ez nem igazán megy.Gondolataimból Luke hangja zökkentett ki.
-Héj,jól vagy?-aggódó tekintettel fürkészte az arcomat majd,mivel nem kapott választ a kezemben lévő telefonra pillantott.
-Jonról van szó ugye?-kérdezte mire én bólintottam.
-És el is mondod mi történt?-Luke sose volt még ilyen türelmes velem,régebben ha nem válaszoltam azonnal egy kérdésére hamar felhagyott a próbálkozással és inkább otthagyott engem. Valami viszont az utóbbi időben megváltozott kettőnk között,talán én még csak most nőttem fel hozzá igazán.Eddig úgy tekintettem a bátyámra,mint valakire aki folyamatosan csak a szobájába kuksol és velem egyáltalán nem foglalkozik.A napokban a véleményem efelől jelentősen megváltozott,immár úgy tekintek rá mint a másik felemre,aki megvéd és segít ha kell,be kellett látnom,hogy ezt eddig is megtette volna ha hagytam volna,de én természetesen túl makacs voltam,hogy bármilyen segítséget is elfogadjak tőle.Erőt vettem magamon és elmeséltem neki a Jonnal való kisebb telefon beszélgetést.
-Ö,ne haragudj húgi de lehet,hogy én most Jonnak adnék igazat.Aggódott érted és tény,hogy te nem voltál valami kedves vele ennek ellenére.-mondta Luke
-És az nem számít,hogy utánam máris egy másik csajjal találkozott ugye?-jutott eszembe a dolog és hirtelen az eddigi bűntudat érzetem nyomban elillant.Nem én vagyok az akinek bűntudatot kéne éreznie...
-És biztos vagy te egyáltalán abban,hogy van köztük bármi is?Nem.Azt se tudhatod mi célból találkoztak,az is elképzelhető,hogy csak el kellett intézniük valami együtt.Ne rögtön arra gondolj,hogy együtt vannak.Inkább találgatások helyett kérdezd meg,azzal járnál a legjobban-tanácsolta.Elgondolkodtatott amit mondott,tudtam,hogy igaza van.
-Ezek után szóba se állna velem-sütöttem le a szememet.
-Azt te csak hiszed.Ismerem a fiúkat.Alig várja,hogy felhívd vagy írjál neki,csak ti lányok olyan bolondok vagytok.Mindig bedőltök a "nem akarom,hogy keress"szövegnek-mondta egy hatalmas ásítás következtében.Én is éreztem,hogy egyre fárattabb vagyok,de tudtam jól,hogy úgyse tudnék elaludni míg nem rendeztem el a dolgokat Jonnal.Luke látva,hogy újra gondolataimba merültem elindult a szobája felé és még egy utolsó pillantást vetett a földön alvó Caroline-ékra.Felültem az ágyamra a telefonommal a kezembe és megnyitottam a messengert.Legnagyobb meglepetésemre Jon neve mellett zöld karika állt.Most vagy soha.Gyerünk Lea nem olyan nehéz ez.Irtam neki pár sort majd remegő kézzel nyomtam rá a küldés gombra.

Sietve a hívás gombra nyomtam,nehogy idő közbe elveszítem a bátorságom és esetleg meggondoljam magam.Az elő csörrenés után fel is vette a telefont.
-Elösször is bocs,hogy ilyen későn zaklatlak,de nem akartam ezzel reggelig várni-kezdtem
-Úgy látszik te tényleg nem értesz engem.Nem az zavar,hogy későn hívtál,hanem,hogy előtte nem tetted én pedig mint mondtam aggódtam-ezekre a szavakra újra elszégyeltem magam és bánatosan hangon szóltam bele  a telefonba.
-Tudom.És sajnálom.Egy buliba voltam Carolinnal és a báttyámmal ezért nem írtam vissza és gondolom a hangos zene miatt nem hallottam,hogy hívtál-magyarázkodtam,kihagyva azt a részt,hogy vissza írni azért nem akartam,hogy egy napra legalább ki verjem a fejemből.
-Értem.De ez még mindig nem magyarázza meg azt,hogy miért voltál velem bunkó és,hogy miért kaptam az az üzenetet az előbb említett lánytól-na itt jön az a rész amitől legjobban féltem.Nem mondhattam el neki,hogy ez az egész azért volt mer halálosan beleszerettem,de ellenben hazudni se akartam neki.
-Elmeséltem Car-nek,hogy aznap mikor találkoztunk te utána találkoztál egy másik lánnyal és hát ezen ő kicsit kiakadt-reméltem,hogy ez a válasz elég lesz  neki és nem kérdezget evvel a témával kapcsolatban többet.
-De miért?Ezt nem igazán értem.
-Hát..Tudta,hogy ez nekem rosszul esett és...-nem igazán tudtam mit mondhatnék még úgy,hogy ne leplezzem le magam.Már így is többet tudott a kelleténél.
-Várjunk csak!Csak nem féltékeny voltál?-hangja ellágyult és kedvesebbé vált én pedig ledermedtem és nem tudtam mit válaszolni.
-Tehát az voltál-szólalt meg pár perc múlva.A fenébe.Azzal,hogy nem válaszoltam csak még biztosabbá vált számára ez a dolog.Jól megcsináltam.Megint.
-Ööö,én nem-dadogtam
-Nem?Akkor ez azt jelenti,hogy nem zavarna,ha megint találkoznék azzal a lánnyal?-úgy látszott jól szórakozik a dolgon.Ellenben velem.
-Ez nem vicces-dünnyögtem.
-Haha.Lebuktál-nevetett fel
-Még mindig nem vagy vicces-válaszoltam sértődötten.
-Jól van bocsánat.Cuki vagy,hogy próbálod tagadni,és nyugi.Köztem és Jennifer között nincsen semmi-hatalmas megkönnyebülés kerített hatalmában,amint ezt kimondta.Hihetetlenül boldog voltam.Igaza volt Luke-nak. Akkor még van esélyem Jonnál,még elérhetem,hogy engem szeressen,hogy én legyek az a lány aki bármikor ha kedve tartja átölelheti,megcsókolhatja és mellette ébredhet reggelente.Én lennék a világ legboldogabb embere ha ez megvalósulna és most visszatért belém a remény és sokkal erősebb,mint eddig bármikor volt.
-Lea itt vagy?-hallottam a telefonból Jon hangját,hirtelen még azt is elfelejtettem,hogy vele beszéltem éppen.
-Igen,itt vagyok csak..-nem tudtam magamnak semmiféle mentséget kitalálni,erre pedig Jon csak felnevetett.
-Tudod mit?Találkozzunk holnap délután nálam.Most nem fogod utána rosszul érezni magad,megígérem-ajánlotta fel
-Ú,az nagyon jó lenne-hangomból egyértelműen ki lehetett venni,hogy szinte szét robbanok a boldogságtól,de nem is próbáltam leplezni,felesleges lenne.
-Rendben,akkor ha ötre érted megyek az jó?
-Tökéletes-feleltem.Még jó egy órát beszélgettünk de már a vége fele szinte ájuldoztam az álmosságtól,viszont ez érdekelt a legkevésbé,még félálomba is örültem,hogy vele beszélgethetek,sőt.Az örültem enyhe kifejezés volt.
-Lea,reggel hét óra van-ásított bele a telefonba,mire én az órára pillantottam.Te jó ég!Kicsit többet beszélgettünk egy óránál.
-Ha nem haragszol én ledőlök aludni pár órára.Nem szeretnék úgy kinézni mint egy zombi,mikor veled találkozom-mondta Jon. Elköszöntünk egymástól majd követve a példáját én is lefeküdtem aludni.

 A nap sugarai bevilágítottak a szobámba és az arcomon éreztem a melegét,erre ébredtem fel háromkor.Egy hatalmas nyujtózás közben körbe néztem a szobámba,Caroline és Alice már minden bizonnyal fent voltak mert a szobámból eltűntek.Lerugtam magamról a takarót és ásítozva a fürdőszobába sétáltam.Gyorsan vettem egy forró zuhanyt majd magamra kaptam a legtürhetöbb nyári ruhámat,ez talán jó lesz Jonékhoz.Leballagtam a földszintre ahol a nappaliból nevetés hangjára lettem
figyelmes.Luke,Alice és Caroline valami vígjátékot néztek a tévében és láthatólag nagyon jól szórakoztak.
-Mit nézünk?-ültem le közéjük.
-Fogalmam sincs mi ez de nagyon nagy-válaszolta a nevetéstől alig érthetően Caroline.
Hát mit ne mondjak,az én tetszésemet kevésbé nyerte el a film,de ezen meg se lepődtem,az én ízlésem világ életemben különbözött a legtöbb emberétől,általános iskolában különcnek is tartottak emiatt,nem is voltak ott barátaim de nem különösebben zavart.Nekem már akkor ott volt Caroline,akivel annak ellenére,hogy különbözünk imádjuk egymást.
-Na mi a helyzet Jonnal?-érdeklödött Luke film közben.
-Beszéltem vele.Ötre jön értem és elvisz hozzájuk-válaszoltam boldogan
-Azért vigyázz vele,és semmiképpen ne hozz elhamarkodott döntéseket!-figyelmeztetett,jól tudtam mire gondolt.
-És Alice-val mi a helyzet?
-Elhívtam egy randira,amint kijózanodott megnyugtatott afelől,hogy ő nem leszbikus-láttam szemében a boldogságot és egy biztató öleléssel nyugtáztam.
 Hamarabb eljött az 5 óra mint gondoltam,arra kaptam fel a fejem,hogy valaki kopogtat az ajtón.
-Anya ne,ez Jon lesz az majd én nyitom az ajtót-kiabáltam de elkéstem vele ,mire kiértem az előszobába anya és Jon már rég együtt nevetgéltek valamin.
-Szia Lea!-köszönt Jon,amint észrevett.Mosolyogva bicentettem felé majd anya felé fordultam.
-Anya,nekünk menni kéne,majd hívlak ha jövök hazafelé-mondtam indulásra készen.
-Rendben.Örülök,hogy megismertelek Jon-kedveskedett tovább anyu
-Én is nagyon örülök!-mosolygott udvariasan  majd megindultunk kifelé.A ház előtt egy piros Audi várt minket.Jon kinyitotta nekem a kocsi ajtót és már indultunk is.A fél óra autó út hamar elrepült,megállás nélkül beszélgettünk és újra teljesnek éreztem magam,Jon nélkül olyan  mintha hiányozna az egyik felem.Nevetgéltük,húztuk egymás agyát és jól éreztük magunkat.
-Megjöttünk!-hajtott le egy nagy kertes ház kocsibehajtójára.Esküszöm nektek,hogy én még ilyen nagy kertet életemben nem láttam,a ház azonos méretű lehetett a miénkkel de a kertje.Azta.Csodálkozva szálltam ki a kocsiból és továbbra is csak tágra nyílt szemeimmel vizsgálgattam a telket.
-Hatalmas-nyögtem ki végül.
-Hát igen.Eltart majd egy darabig míg körbevezetlek és megmutatok neked mindent-karjával a bejárati ajtó felé mutatott én pedig követni kezdtem.Oh,bárcsak örökre tartana a körbevezetés.Nem akartam Jontól elválni újra.Irányát a ház felé vetette,kissé parázni kezdtem.Új környezetben és helyeken mindig így érzem magam egy ideig,míg meg nem szokom.Ez az érzésem most keveredett az idegességgel is,mivel Jon nem egyedül volt itthon,már a kocsiba kijelentette,hogy be szeretne mutatni az anyukájának és az öccsének.amitől persze rögtön egy kisebb szívrohamot kaptam,nem mintha nem örültem volna neki,csak mégis mi van akkor ha nem tetszem a családjának vagy ha egyenesen utálni fognak?Rettegtem a tudattól,hogy ez megtörténhet.
-Anyu,megjöttünk!-nyitott be az ajtón Jon,félénken bújtam meg a háta mögött és nagyon reméltem,hogy minden jól fog alakulni.
-Sziasztok!Gyertek csak!-jelent meg Jon anyukája az ajtóban és beljebb invitált minket.Kora ellenére nagyon szép nő volt.
-Biztosan te vagy Lea.Jon már rengeteget mesélt rólad,alig vártam,hogy megismerjelek-fordult felém miután beértünk a ház nappalijába,az egyik fotel felé mutatott én pedig még mindig kissé zavarban ballagtam oda.
-Én is nagyon örülök,hogy megismerhetem-mosolyogtam.Jól van Lea minden renden,nyugi itt semmi rossz nem történhet veled.Nagy levegőt vettem,amivel kissé sikerült magamat lenyugtatnom.
Egy kisfiú szalad be a szobába,zavarában anyukája lába mögé bújt,biztosan ő lehet Jon öccse.
-Öcsi,ne legyél szégyenlős.Ő csak Lea,tudod akiről tegnap meséltem neked-lépett mellé bátyja majd kezét megfogva elém vezette.Hát én még életemben nem láttam ilyen édes kisfiút.Jon gyönyörű szemeit örökölte,amiből én már megálapítottam,hogy elképesztően jóképű pasi lesz belőle ha felnő.Már most imádni való volt hatalmas szemecskéivel és arcán megjelenő apró gödröcskéivel.
-Szia cukim!-térdeltem le elé.Ő bátortalanul tett egy lépést felém.
-De szép hajad van.Megfoghatom?-kérdezte mire én felnevettem.
-Persze-kezeit félve közelítette a hajam felé majd boldogan kacagott fel.
-Olyan,mint a pici rúgok-Jonnal egyszerre nevettük fel,azt hittem menten megzabálom ezt a gyereket.
-Na jól van Travis, menjél játszani-paskolta meg öccse fejét Jon,aki menten ki is szaladt a szobából.Jon intett,hogy kövessem,végig vezetett a házon,az összes létező szobát megmutatta,a sajátját hagyta legutoljára.
-Na és ez lenne az én szobám-mutatott körbe,ez volt a ház talán második legnagyobb helyisége.Közepén egy  nagy franciaágy terült el,fölötte a falon egy halom poszter volt kiragasztva,focistákról,sorozatokról.Természetesen elsőnek arra vettem az irányt és minden eggyes posztert végigmértem.Legszívesebben lenyúltam volna őket magamnak ezt meg is jegyeztem Jonnak,aki csak nevetve tette hozzá,hogy az bizony nem fog megtörténni.Ágyával szemben egy hatalmas polc állt rengeteg díjjal és kupákkal.
-Honnan van ez a sok kupa?-érdeklődtem
-Focizok-válaszolta
-Wow,nem is mondtad-lepődtem meg.
-Mert még nem is kérdezted-kacsintott rám.Ágyán ülve beszélgettünk körübelül fél órát,elmesélte milyen fontos része az életének a foci kiskora óta,megigértem neki,hogy egyszer elmegyek egy meccsére és az első sorból fogok neki szurkolni,díjazta az ötletemet és meg is beszéltünk egy konkrét időpontot.Jövőhét kedden megyek is.Vajon hogy nézhet ki mezben?Ahh,hát a képzeletemben nagyon jól.
-Na gyere,körbevezetlek az udvaron is-állt fel.Én őszintén szólva még elücsörögtem volna vele a szobájában,már az jó érzéssel töltött el,hogy egy szobában lehetek vele.Udvaruk mint már mondtam elképesztően nagy volt de mindemellett gyönyörű is,én itt egyedül biztosan eltévednék.Kivilágított medencéjük nyerte el leginkább a tetszésemet,mivel már sötétedett a fények gyönyörűen mutattak a víz felszínén,leültünk a medence elé elhelyezett napágyakra.
-Hiszed vagy sem de öcsém még egyik imerösömnek nem nyílt meg ennyire,mindenkitől csak menekült be a szobájába de téged kedvel,tetszel neki-mondta Jon mire én elmosolyodtam.
-Nagyon aranyos kisfiú-feleltem.Jonnon látszott,hogy imádja a testvérét,ő olyan igazi gondoskodó bátty volt,amit én nagyra becsültem benne.
-Látom nagyon tetszik neked ez a medence-jelent meg arcán egy sunyi mosoly.

*Jon szemszöge*

-Nagyon,nekünk is kéne otthonra egy ilyen-válaszolta.Na nekem ennyi pont elég volt,reméltem,hogy ezt fogja mondani.Felpattantam a helyemről és felkaptam Leát a karomba,aki csak meglepödötten sikított fel.
-Na most is tetszik a medence?-dobtam bele a vízbe,de természetesen csak óvatosan,nem akartam,hogy bármi baja essen.Láttam az arcán,amint feljött a víz felszínére,hogy mérges de szórakozott.Tudtam,hogy élvezi a dolgot.
-Megööölek!Most megöllek!-közelített felém.Nevetve hátrálni kezdtem mire ő kimászott a medencéből és meglepő gyorsasággal üldözni kezdett.Nem fárasztottam sokáig magam a futással,megvártam míg Lea beér és abban a pillanatban ahogy ez megtörtént megragadtam a derekánál fogva és vissza vittem a medencéhez,lábával kapálozott,aminek eredménye képpen megcsúztam a kövön és mindketten a medencében kötöttünk ki.
-Hahaaa,ez így már jobban tetszik-nevettet fel ördögien.Válasz képpen egy nagy adag vizet fröcsköltem az arcába.Ezek után arra eszméltem fel,hogy közelít felém majd fejemet a víz alá nyomja,ennek köszönhetően egy halom vizet benyeltem és prüsszkölve tértem a felszínre.Leával szemben találtam magam,akinek arcát az enyémtől mindössze pár centi választotta el.Lopva végig néztem rajta.Elképesztően dögös volt,ahogy vizes ruhái a testére tapadtak.Nedves ajkai most mindennél jobban vonzottak,meg akartam őt csókolni.Arcunk egyre közelebb ért egymáshoz,de az utolsó pillanatban elkaptam a fejemet,bármennyire is fájt,bármennyire is kívántam őt.Nem akartam újra szerelembe esni majd csalódni.A jövőmre kellett koncentrálnom most a lányok helyett.Különben is,ő túl fiatal volt hozzám...Mindezek ellenére lehet,hogy ő lenne nekem az igazi,aki szeretne és megbecsülne.De nem ismerem őt még túl jól,hogy ezt tudjam.Tudtam,tudtam,hogy újra ez lesz ha találkozom vele...Tudtam.Mégis vele vagyok most és konkrétan fizikai fájdalmat okoz az a tény,hogy az előbb nem csókoltam meg őt.Láttam a szemeiben,hogy ő is akarja.Biztos voltam abban is,hogy most csalódott,én hülye meg megigértem neki,hogy ma jó napja lesz.Gratulálok Jon jól megcsináltad!..Tönkre teszem magamat és ezt a lányt is érzelmileg a hülye fejemmel..Próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat és újra Leára koncentrálni,aki csak kérdő tekintettel bámult engem.Gyorsan találj ki valamit te idióta!Nem hagyhatod,hogy rossz kedve legyen miattad!
-Mondtam már,hogy milyen gyönyörű vagy?-bókoltam neki,tudtam,hogy ettől majd legalább kicsit jobb kedve lesz.
-Köszönöm-villantotta rám gyönyörű mosolyát.Komolyan mondom majdnem sírva fakadtam.Elszúrtam ezt az egész napot,megcsókolhattam volna.És mégse tettem meg. Megőrjített ez a tény,megint én voltam az idióta.El kéne fogadnom,hogy ő tényleg szerethet a kora ellenére.17 éves és 3 év van köztünk,ami rendes esetben nekem elég zavaró lenne egyrészt a barátaim véleménye miatt,de vele talán kivételt tehetnék,hiszen kora ellenére meglepően érett lány és egyszerűen imádom őt úgy ahogy van.De ez most már teljesen mindegy hiszen mindent elrontottam.Mindent.Lehet,hogy ilyen lehetőségem többet nem is adódik.Sosem voltam túl jó a csajozában,leggyakrabban a lányok másztak rám és mindez sokkal könnyebb volt így.Lea viszont szerény és szinte biztos,hogy ő kezdeményezni nem fog.Gondolataimból kizökkenve figyeltem a vizben úszkáló Leát.Én magam is ódaúsztam mellé.
-Nem fázol?-kérdeztem aggódva,hiszen már egészen sötét volt és így nyár elején még én is kicsit fáztam.
-De egy kicsit
-Oké,akkor gyere.Tudod mit?Legyen egy jó napod.Kiviszlek én-mielőtt bármit is reagálhatott volna a nyakamba kaptam és kisétáltam vele a vizből.Nevetve nyugtázta a kedves gesztusomat és csak remélni tudtam,hogy jó kedve van nem pedig csak megjátssza.Bementünk a házba és a szobámba érve kotorászni kezdtem a szekrényembe a ruhák között.Gyorsan kerestem magamnak száraz ruhát majd jött a nehezebb réssze.Lea.Előhalásztam a szekrényem mélyéről egy Walking Deades pólót,hiszen tudtam hogy azt szereti majd egy piros színű rövidnadrágot is találtam neki.
-Öhm,száraz melltartóval és bugyival nem igazán tudok szolgálni,szóval muszáj lesz elfogadnod az egyik boxerem,mást tényleg nem tudok adni,anyu ruhái meg tuti,hogy nagyon rád-Lea arcán a kétségbeesés nyomai voltak felfedezhetők,láttam,hogy kicsit zavarban volt,de ez hamar elmúlt mivel másodpercek múlva már nevetett és kikapta a kezemből a ruhadarabokat.
-Merre is van a mosdó?
-A folyosón végig mész és utána rögtön balra lesz-feleltem.Amint Lea elindult átöltözni én is lekaptam magamról a vizes ruhákat.Eléggé fáztam.Nagyon remélem,hogy ezzel a kis medencézéssel nem azt fogom elérni,hogy Lea jól megfázzon.Egy jó 10 perc elteltével visszatért a szobámba.Hihetetlenül aranyosan festett a ruháimban,nagy volt rá de mindezek ellenére jól állt neki,ezt viszont ő közel sem így látta.Feszengett és vélhetőleg kényelmetlenül érezte magát így.
-Ajj Lea nyugi már,nagyon cuki vagy így-biztattam,mire egy kisebb mosoly jelent meg az arcán.Mindketten fáradtan döltünk le az ágyamra és így beszélgettünk tovább.Egészen 11 óráig,akkor viszont már úgy gondoltam,hogy ideje hazavinnem mielőtt az anyukája halálra ítél és lassacskán elindultunk.Öcsém még mindenképpen szeretett volna elköszönni Leától,szóval hozzá is benéztünk,aki ennek kifejezetten örült és egy öleléssel búcsúzott el.Alig akartam elhinni hogy Travis ennyire könnyen megszerette őt,örültem neki nagyon de akkor is meglepett.Anyutól is elbúcsúzott és már indultunk is.








1 megjegyzés: