6.rész
-Szeretnék találkozni,ha lehet minél előbb-mondtam......
-Akkor jössz,amikor szeretnél,jöhetsz akár most is nyugodtan.Majd elfoglaljuk magunkat-válaszolta perverzen
-Ma már nem,de holnap akkor ráérsz?-kérdeztem
-Rád mindig,drága.Délután érted megyek-hangján hallatszott,hogy nagyon örül annak amiért felhívtam,én ezzel ellenben már most megbántam,hogy megtettem.Ő volt a legutolsó személy akivel találkozni akartam de talán egy kis időre megint sikerül elfeledtetnie velem Jont és nekem most erre volt szükségem.Letettem a telefont majd befeküdtem az ágyamba.Jon folyamatosan küldözgette az üzeneteket mire én kikapcsoltam a telefonomat,hogy még véletlenül se essek kísértésbe a neve láttán.Nyakig betakaróztam és így már készen voltam álomba sírni magamat a korai órák ellenére is.
Reggel nyolckor léptek hallatára ébredtem fel.Bátyám járkált fel-alá a szobámba miközben a körmét rágta,ami arra utalt,hogy valamiért nagyon ideges lehetett.
-Lea!Végre felébredtél!-kaptam fel a fejét a mozgolódásomra.
-Mivel felébresztettél-ásítoztam
-Ne haragudj,de láttam rajtad tegnap,hogy valami nagy baj van és már nem bírtam tovább,tudnom kell,hogy mi bánt!Bár le merem fogadni,hogy Jon-barátja nevét olyan gúnnyal mondta ki mintha mindig is utálta volna és ez megrémített.Soha nem az volt a célom,hogy miattam megutálja őt.
-Figyelj,miattam nem kell őt utálnod..-kezdtem de Luke a szavamba vágott.
-Nem kell?Lea,látom mit tesz veled érzelmileg az az idióta!És ne utáljam????Nem akarlak téged ilyennek látni.Soha.Nem fogom végig nézni azt,ahogy kikészülsz miatta!-nézett rám komoly és ellenkezést nem tűrő szemekkel.Nagy levegőt vettem és elmeséltem neki a tegnapi napot,aminek köszönhetően előtörtek az emlékek és a csók képe,a pillanat amikor megcsókolják azt a fiút akit nekem kéne csókolnom.Egy könnycsepp csordult végig az arcomon majd követte szépen sorjában őt a többi is.Luke megsimított a hátamat majd szorosan magához ölelt.
-Nem érdemelné meg,hogy miatta sírj-mondta miközben pulcsija szélével a könnyeimet törölte le az arcomról.
-Tudom.De nem tehetek róla-sütöttem le a szemeimet.
-Amúgy nekem is hagyott egy üzenetet,de nem válaszoltam neki,nem akartam addig míg el nem mondod mi történt.De ezek után már nyugodt lelkiismerettel küldhetem el a francba-nyúlt bele zsebébe ahonnan mobiltelefonját halászta elő.
-Mi?Ne.Ne bánts ő nem érdemli meg,hogy...-ennél több szó nem jött ki a számon,nem tudtam olyan indokot felhozni,ami védené Jont.
-Te még ilyenkor is védeni próbálod?Ezt azért ne.Értem én,hogy szereted de legalább ilyenkor ne védd,és amugy is már elküldtem neki az üzenetet-mutatta felém telefonját,amin a következő üzenet állt:
"Hát tudod Jon,ezt nagyon elszúrtad.De azért remélem büszke vagy magadra,amiért a húgom miattad szenved :)!"
Ha eddig nem is most már biztos tudja.Ebből már biztosan rájön,hogy szeretem.És amint ez megtörténik soha többet nem fog keresni és előbb-utóbb teljesen el is felejt.Lehet így járnék a legjobban,ha ő nem keresne nekem valamivel könnyebb lenne elfelejtenem,bár ebben nem voltam teljesen biztos,szerintem még akkor is szeretni fogom mikor ő már rég boldog házasságban fog élni valakivel én pedig itthon fogok ülni reménykedve hátha meggondolja magát és engem választ.Bár nem okolom őt ha ez nem így lesz,én se magamat választanám a helyébe,hiszen bennem semmi különleges nincsen,pont olyan lány vagyok,akit bárhol találhat.
Beszéltem még egy keveset a bátyámmal majd a fürdőszoba felé vetettem az irányt.Gyorsan vettem egy forró zuhanyt,ami mint a legtöbb esetben most is kicsit lenyugtatott és így már valamivel jobb lelki állapotban sétáltam vissza a szobámba.A szekrényem mélyéről előhalásztam egy egyszerű toppot és sortot majd egy leheletnyi smink segítségével sikerült valamennyire eltüntettem a sírás jeleit arcomról.Egyhangúan ballagtam le a konyhába,ahol Carolinet és anyut a konyhaasztalnál beszélgetve találtam.
-Jó reggelt-biccentettem feléjük,amint Car meglátott a nyakamba ugrott majd aggódó szemekkel méregette az arcomat.
-Luke este mesélte milyen állapotba jöttél haza és hogy mennyire aggódik érted.Hogy vagy most?
-Megleszek-hazudtam és próbáltam egy mosoly félét kierőltetni magamból,kisebb nagyobb sikerrel.
-Nyugi.Találni fogsz egy sokkal jobb pasit,hidd el nekem-kacsintott rám.Válaszom erre is csak egy hamis mosoly volt,hiszen nem értene meg,hogy nekem nem más hanem csakis Jon kell,ezért inkább elkerülve a további kínos kérdéseket a hűtő felé vettem az irányt,gyorsan megreggeliztem majd a délelőtt további részét sorozat nézéssel töltöttem,amit négy órakor a telefonom csörgése szakított meg.
-Helloka.Itt vagyok a házatok előtt-hallottam Cody izgatott hangját telefonomba.
-Megyek-tettem le majd felkaptam táskámat az ágyamról és már indultam is.Az ajtón kilépve rögtön megpillantottam a falnak támaszkodó Codyt,aki egyből rámvilantotta macsó mosolyát,felém lépett majd két
puszival köszöntött,tekintete megállapodott a számon,aminek következtében rosszallóan néztem szemeibe.
-Ne aggódj,megígértem,hogy nem csókollak meg amíg te magad nem kérsz meg rá-húzta sunyi mosolyra a száját.Már most haza akartam menni...Pedig még el sem indultunk.
-Jobb ha indulunk is,el szeretnélek vinni az egyik kedvenc helyemre és az legalább fél órára van innen-mondta mire én bólintottam és megindultam Cody után.Az út számomra rémunalmasan telt,mindvégig saját magáról beszélt ,engem szóhoz sem hagyott jutni még mindez rendben is lett volna,mivel nekem nem is igazán volt kedvem megszólalni sem de ez a srác egész idő alatt olyan dolgokról beszélt amik engem a legkevésbé sem érdekeltek.
-Na itt is lennénk,tuti imádni fogod ezt a helyet,haverjaimmal mindig idejárunk-álltunk meg egy kisebb kocsma előtt.Ez a hely sem kívülről sem belülről nem nyerte el a tetszésemet,minden asztalnál részeg emberek beszélgettek,nevetgéltek,az egyik ilyen társaság asztala mögött foglaltunk helyet.
-Ki adnak egyáltalán itt nekünk bármit is?Még egyikünk sincs 18-világosítottam fel
-Emiatt ne aggódj,ismerem a tulajdonost,nekem bármit kiadnak.Megyek is és hozok valamit inni-állt fel majd a pult irányába indult.Addig én 21.századi lányhoz illően ránéztem a facebookra.Már éppen be akartam zárni,amikor a szemem megakadt az egyik posztolt képen.Jon volt rajta megjelölve amint Jenifer arcárt puszilja.Mindkét fél arcán az ittasság jelei látszottak de ez érdekelt most engem legkevésbé.Úgy éreztem magamat mint akinek kiszakították szívét a saját mellkasából.Ennyi.Elég volt.Ma nem akarom ezt érezni tovább ,ő is képes másvalakivel boldog lenni hát ma nekem is menni fog és az sem érdekel ha ezt a későbbiekben majd jól megbánom,már semmi nem érdekelt.Cody két pohárral és ha jól láttam egy whiskys üveggel tért vissza.Lepakolta azt asztalra szerzeményeit majd ő maga is helyet foglalt mellettem.Felkaptam az üveget és az egyik poharat az asztalról,teli töltöttem majd egy húzásra legyűrtem,égető érzést véltem felfedezni a torkomban de nem akartam mást mint legalább egy napra kikapcsolni és elfeledni a fájdalmat.Rögtön töltöttem magamnak a következő adagot.Cody csak tátott szájjal pislogott felém.
-Wow.Te aztán tudsz inni,de azért hagyj nekem is-nevetett majd átvette a kezemből az üveget és öntött magának is.Már a második pohár után kisebb szédülést éreztem és ez egyre erősebb lett minnél többet ittam.Az idő teltével Cody közelsége sem zavart,fejemet ölébe hajtottam és úgy nevetgéltem,tudtam,hogy élvezi a helyzetet és amiért én egyre kevesebbet ellenkezdtem úgy bátorodott fel ő is.
-Ki kell mennem a mosdóba-próbáltam felállni de ha Cody nem kap el biztos,hogy a padlón kötök ki.
-Azt hiszem el kell,hogy kísérjelek-fogta meg a derekamat és a mosdóhoz vezetett.Amint elengedett egyensúlyomat újra elvesztettem és nagy szerencsémre a fal pont mögöttem volt így annak dőltem.
-Talán túl sokat ittam.Kicsikét-szédelegtem.Cody a vállamra tette a kezeit majd mélyen a szemeimbe nézett.
-Lea,meg kell mondjam,hogy soha nem láttam még lányt így inni és úgy látom nem igazán bírod jól a piát-mondatára mire egy kis kuncogással reagáltam és most az én szemeim ragadtak le az ajkain,közelebb hajoltam és belesúgtam a fülébe.
-ÉN akarom,hogy megcsókolj
Elégedett mosollyal tett eleget kérésemnek,olyan szenvedéllyel csókolt,mint még eddigi életembe soha senki,csókja közben a hajamba túrt majd a nyakamat vette célba miközben kezei már a testemen kalandoztak.Az én kezeim a pólójának anyagát markolásztak,azon nyomban le akartam tépni róla az összes ruhadarabjával együtt.
-Figyelj,szerintem menjünk haza hozzánk-nyögte az arcomba mire én helyeselően bólintottam.Megragadta a derekamat és együtt kibotladoztunk a zajos kocsmából.Még mindig alig álltam a lábamon de a rosszullét érzése Cody csókja után teljességgel megszűnt.
-Ez így nem lesz jó,nem lakok messze de mire veled ilyen állapotban oda jutok az egy örökké valóság lesz szóval majd cipellek a hátamon,ugorj csak fel-fordított nekem hátat mire én kérését teljesítve ugrottam hátára.kezeimet összekulcsoltam a nyaka körül és már indultunk is.Elképzelésem sincs mennyi idő telhetett el mire megérkeztünk,de a következő dolog amire feleszméltem az az volt,hogy Cody szobájában állok ismét a falnak támaszkodva.
-Megkaphatom a telod?Szeretném tájékoztatni a szüleidet,hogy mivel ma rosszul lettél itt fogod tölteni az éjszakát és vigyázok rád-elővettem zsebemből a kért késszüléket majd a kezébe adtam.
-Jó estét!Cody vagyok.Annyit szeretnék mondani,hogy Lea kicsit rosszul lett az este,semmi komoly de a szüleimmel jobbnak látjuk,ha itt maradna.Ne aggódjon vigyázni fogunk rá!-szólt bele a telefonba,ennek természetesen a fele sem volt igaz,hiszen Cody szülei még csak itthon sem voltak és valószínűleg a létezésemről sem tudtak.
-Megoldva,maradhatsz-dobta le ágyára a telefonomat majd felém vette irányát.A falhoz szorított és először csak lágy csókokat lehelt ajkaimra majd csókjai egyre hevesebbé és szenvedélyesebbé váltak.Kezeim a pólója alá csúztak és abban a percben amint megtapintottam kockás hasát, megszabadítottam ruhadarabjától, ő is így tett az én felsőmmel majd csókolózva hátráltunk ágya felé,hatalmas extázisban voltam nem tudtam mit cselekszem még saját magamról is alig tudtam,de az az egy tény viszont tudatosult bennem hogy kívánom őt,még pedig nagyon.
-Most végre az enyém leszel!-fölém mászott majd újra az ajkaimra tapadt,miközben csókolt keze hátra felé vándorolt a melltartóm kapcsához,amit egy rutinos mozdulattal lehúzott rólam.Ajkaival csókolta,gyengéden harapdálta nyakamat majd szép lassan haladt lefelé ,végig csókolta melleimet,hasamat és amint a nadrágom széléhez ért megnyalta ajkait.Kigombolta,lehúzta a cipzárt és kapkodva rángatta le rólam a sortot,bugyim fölé hajolt fogai közé fogta és ennek következtében ez a ruhadarabom is a többi sorsára jutott.Apró puszikat lehelt combjaimra közelítve a nőiességem felé,szívem egyre hevesebben vert és apró nyögések hagyták el számat.Megfogta lábaimat és szélesebbre tárta maga elött,amint ajkai egyre csak közelítettek én éreztem,hogy minél nedvesebb vagyok,amint elérte célját egy nagyobb nyögés hagyta el számat.Hevesen kezdett el nyalni és a következő pillanatban már nem nyelvét hanem ujjait éreztem magamban,egyszerre kettőt.
-Cody,kérlek-nyögdécseltem,miközben csak még nagyobb erőbedobással ujjazott tovább és éreztem,hogy már közel vagyok az orgazmushoz.
-Nem hagyom hogy így élvezz el-húzta ki ujjait belőlem.Pózt váltottunk most én voltam az aki főlé hajol és apró csókokkal kényezteti testét.Övével bibelődtem egy keveset majd szinte letéptem róla nadrágját és vele együtt bokszerét is.Megragadtam férfiasságát majd kezemet fel-le kezdtem húzogatni rajta minél gyorsabban tempóban,csukott szemmel élvezte kényeztetésemet és ajkát egy hangos nyögés hagyta el amikor immár számmal kényeztettem tovább.Példáját követve én is abbahagytam mielött elment volna.
-Biztos,hogy akarod?-kérdezte Cody miközben kezét combomon pihentette.
-Igen,de..
-De?
-Még szűz vagyok-nyögtem ki
-Megígérem,hogy óvatos leszek-mosolygott rám majd újabb heves csókolózásba kezdtünk,lábaimat ismét széttárta majd egy erőteljes lökéssel már magamban is éreztem,a kellemetlen érzésre kicsit felszisszentem,Cody egy újabbat lökött csípőjével és lassan kezdett el mozogni,a percek múltával a fájdalom élvezetté kezdett alakulni és Cody is gyorsított tempóján.A szobát nyögéseink és zihálásunk töltötte be.
-Ah,én...-Cody szavaimra gyorsabbra vette a tempóját az érzés az egész testemet átjárta és együtt értünk el a csúcsra.Zihálva nyomott egy csókot számra,majd kicsúszott belőlem és kimerülten aludtunk el egymás karjaiban.
Reggel kínzó fejfájásra ébredtem egy meztelen fiú karjaiban,egy szobában ami nem a sajátom volt.Mégis mi történt?Próbáltam összeszedni a gondolataimat.Fejfájás,ez biztosan a másnaposságra utal tehát ittam és azt tudtam,hogy Codyval voltam de mégis,hogy kerülhettem az ágyába?Ugye nem?Nem.Az lehetetlen.Becsuktam a szemem,és az emlékképek rögtön elárasztották az elmémet,nem emlékeztem mindenre tökéletesen de a lényeget tudtam.Lefeküdtem vele,annak ellenére,hogy nem is szeretem csupán csak magával ragadott a rosszfiús bája és a vágy,na meg az alkohol.Fészkelődésemre a mellettem fekvő Cody is mozgolódni kezdett.
-Szia,szívi-nyomott egy puszit az arcomra és én ettől rögtön kétségbe is estem.
-Figyelj,felejtsük el a tegnap estét,sokat ittam nem tudtam gondolkodni,szóval ne haragudj de kérlek csak felejtsük el-kezdtem el öltözködni.
-Mi?Hogy vagy képes olyat kérni tőlem,hogy felejtsem el a tegnap estét?Csodálatos volt,,sok lánnyal voltam már de te..-simitott végig karomon,érintésétől bizsergő érzés fogott el és ha nem kaptam volna el időben fejemet ajkaink ismét találkoztak volna.Szemeiben a harag lángja égett,kezét ökölbe szorította és így mászkált fel-alá a szobában mígnem megállt a fal mellet és egy hatalmasat ütött bele.Ijesztő látvány volt ilyen idegesnek látni,kisebb szívrohamot kaptam miután elém lépett és olyan közel hajolt,hogy ajkaink már szinte súrolták egymást.
-Nem tagadhatod le,hogy akartad,ahogy azt sem,hogy élvezted!Mondhatsz bármit,de jól tudom,hogy ebben a pillanatban is kívánsz engem-sziszegte.Szívem a torkomban dobogott,tekintetem egy pillanatra elveszett az övében és szavai igaznak bizonyultak.Attól függetlenül,hogy nem szerettem egyfajta erőteljes vonzalom volt kettőnk között,ami most arra késztetett,hogy megcsókoljam őt.Tettem kicsit váratlanul érte de vadul viszonozta csókomat.A forróság és vágy izott a levegőben,hirtelen erős karajaival az ölébe kapott s a következő pillanatban már az ágyán találtam magamat.Ismét elvesztettem az irányitást és átadtam magam vágyaimnak.Kegyetlenül téptük egymás ajkait,apró csókokkal jártam végig teste minden porcikáját és ahogy egyre lejjebb haladtam,annál erősebben húzta hajamat és apró sóhajtások hagyták el száját.Megálljt parancsoltam magamnak,tudtam,hogy ha most nem állok le ismét ugyanazt a hibát követem el,mint részegen.Cody látta,hogy készülök felállni ezért karomat megragadva húzott vissza maga mellé és egy vad csókkal zökkentet vissza.
-Nem fogsz elmenekülni előlem-kezeivel bugyin keresztül simogatta vággyal teli testrészemet,ajkaimat harapdálva huzódtam tőle távolabb
-Ne haragudj,de nekem ez nem fog menni-Cody kijelentésemre ismét láthatólag dühös lett és feltápászkodott ágyáról.
-Tudom,hogy most is akartad,nem tudsz nekem ellenállni,ez tegnap este is bebizonyosodott-kezdett el öltözködni.
-Nem szabadna többet találkoznunk-kaptam magamra pólómat és nadrágomat.
-Lehet,de fogunk -húzta magabiztos mosolyra száját.Nem álltam le vele veszekedni de magamban tudtam,hogy ez nem történhet meg.Ha vele vagyok kétségeim támadnak afelől,hogy vissza tudom e fogni magam a közelében.Elképzelésem sincs ,hogy tud egy olyan srác kiváltani ilyet belőlem akit nem is szeretek.Haza kísért és puszival váltunk el egymástól bár tudtam,hogy ő nem ezt szerette volna.A házba érve aggódó szülői tekintetekre lettem figyelmes,viszont hamar ki tudtam magyarázni a dolgokat és nem lett belőle semmi baj.
-Kicsim,mielőtt még elfelejtem,Jon itt járt és téged keresett.Nem tudom miért de nagyon szeretett volna beszélni veled,megigértette velem,hogy adjam át neki,hogy keresett és hívd fel ha hazaértél-vázolta fel anyu,Jon neve hallatán görcsbe rándult a gyomrom és szívem vadul kalapálni kezdett.Hát még is érdeklem annyira,hogy felkeressen,elöntött a boldogság érzete ám csak pár pillanatig tartott,mivel eszembe jutott a tegnap posztolt facebookos kép.
-Nem fogom felhívni,ha esetleg a késöbbiekben is keresne mondjátok meg neki,hogy nem vagyok rá kíváncsi-közöltem majd elindultam a szobám felé és az ajtót magamra zártam és az ágyon fekve elmerültem gondolataimba.Képes voltam lefeküdni egy olyan fiúval,akit alig ismerek ráadásul nem is szeretek,közben ott van Jon akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek mégse válaszolok egyetlen üzenetére sem,nem leszek az a lány aki azt játssza,hogy minden rendben van miközben ennek a fele sem igaz.
*Jon*
Egy parkban sétálgattam magányosan,cikázó gondolataim nem hagyták nyugodni elmémet.Nem tudtam mi tévő legyek és mihez kezdjek most.Lea nem válaszolt üzeneteimre de még a hívásaimra sem.Tegnap este elmentem hozzájuk,hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat de nem találtam otthon.Hova menekülhet el egy összetört szívű lány?Jól tudtam,hogy a szenvedésének oka én vagyok,Emiko mindent elmondott.Abban biztos voltam,hogy nem vagyok neki közömbös,de azt álmomba se mertem volna gondolni,hogy ennyire szeret,ha mindezt tudtam volna biztos nem az orra előtt smároltam volna Jeniferrel,bár erről nem igazán én tehettem,hiszen ő vetette rám magát.Nem tagadóm,hogy cselekedetét egy kicsit is bántam de így utólag a lelkiismeret elég erősen jelen van bennem.A meccs napján Jeny-vel mentem haza,mivel a lányokat nem találtam meg.Egy csodálatos estét töltöttünk együtt,azt állította végleg szakított barátjával és most már végre az enyém lehet.Az éjszaka folyamán elmentünk egy buliba is ahol Jeny ismét holt részegre itta magát és más fiukkal flörtölgetett.Ennek ellenére mégsem dobtam ki,ma délután is hozzá készülök,de nem tudom ez e a helyes út.Utolsó próbálkozás révén kikerestem Lea nevét a névjegyek közül és már hívtam is.
