Sose értettem mi igazából a szerelem,mindaddig míg nem néztem bele Jon szemeibe.Akkor megértettem.Mindent.Hogy milyen érzés annyira szeretni valakit,hogy bármire képes lennél érte,bármit megtennél,hogy viszont szeressen.És minden hiába való.Nem fog viszont szeretni,mert a szíve már másé.Egy olyan lányé,akivel nem veheted fel a versenyt mert szebb,idősebb,magabiztosabb nálad.Bármennyire is fáj el kell engedned őt,ha nem teszed csak tovább gyötröd magad azzal a ténnyel,hogy soha nem lehet a tiéd.De ennek ellenére te mégis küzdesz tovább,mert szereted őt,teljes szívedből és a küzdelmet választód a felejtés helyett bármilyen fájdalmakkal is fog járni.Mert neked nem kell más,csakis ő.Érte bármire képes lennél,átutaznád akár az egész világot,hogy újra lásd mosolyogni és a mosolya oka te magad legyél.Küzdeni fogsz,mert nem tudod elengedni és nem is fogod míg viszont nem szeret.
A kanapén ülve bambultam magam elé,mellettem Caroline folyamatosan beszélt és próbált felvidítani,ahogy azt egész este próbálta és mára sem hagyott fel a reménnyel,de semmitől nem lett jobb kedvem.
-Lea ne csináld!Kérlek!Komolyan kezdesz kiakasztani,nem hagyhatod,hogy egy fiú tönkre tegye a nyaradat!-fakadt ki Car
-Már megtette..
-Na jó,ebből elég!!Ma este te és én elmegyünk egy buliba és garantálom,hogy legalább addig jól fog szórakozni és elfelejted azt az idiótát-pattant fel a kanapéról és rántott magával engem is
-De.Akarsz.És jössz is.Készülj össze mert vásárolni megyünk estére onnan pedig a buliba.És nincs kifogás!-figyelmeztetett.Elgondolkoztam a dolgon és végül belementem,mondjuk nem mintha lett volna más választásom,legalább addig se gondolok Jonra és az ő szőke barátnő szerűségére.A legjobban a bizonytalanság idegesített,hogy nem tudtam tényleg együtt vannak e vagy csak barátok,bár az utóbbinak kevés az esélye,ugyanis szerintem fiú-lány barátság nem létezik,az egyik fél ugyanis mindig többet érez.Rákérdezhetnék,hogy együtt vannak e,megtehetném de az túl átlátszó lenne.Így inkább egy napra,legalább csak egyre elfelejtem őt és bulizok egy hatalmasat a legjobb barátnőmmel.Nem vagyok a bulik híve így ez lesz az első amire elmegyek,a város másik felében van egy disco féleség és ott tartják az állítólagos év legnagyobb nyár inditó buliját.Nem igazán tudom mire számítsak egy ilyen bulitól,azon kívül,hogy mindenki holt részegre issza magát és nem fognak emlékezni az egészből semmire,nem is értem ennek igazából mi értelme..Úgy érzem,hogy ez lesz életem első de utolsó bulija is.Viszont ekkor jutott eszembe valami,ami felvethet némi problémát.Anya.Kizárt,hogy Caroline-al elengedne egy ilyen buliba,szóval megindultam a konyha felé,hogy rávegyem ezúttal tegyen kivételt.
-Szia anyu-léptem be a konyhába
-Szia kicsim-nézett rám miközben valami barna trutyit kevergetett egy tálban.
-Figyelj-kezdtem kicsit bizonytalanul-Lenne ma egy buli és Carolinnal nagyon szeretnénk elmenni,ígérem nem lesz bajom,Car vigyázni fog rám és..
-Szó sem lehet róla-vágott a szavamba
-De kérlek,most az egyszer.Ismersz,tudok vigyázni magamra-győzködtem tovább
-Lea,mindketten tudjuk,hogy Caroline nem fog vigyázni rád,fél óra után részegen fog fetrengeni a földön.Vele biztos nem engedlek el.Vigyétek magatokkal a bátyádat,úgy talán lehet róla szó-amint kimondta az utolsó pár szót boldogan ugrottam a nyakába és már szaladtam is Luke szobájába.
-Héj,kopogni nem szokás?-kiáltott rám a takarója alól,ahonnan arca csak félig látszott ki,maga mellett az ágyon pedig a gitárja hevert.Jézusom ő ezzel alszik,sürgősen kéne neki egy barátnő.
-Ki az ágyból!Ma velünk jössz egy buliba-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
-Még mit nem-húzta a fejére takaróját
-Jössz.Te tehetsz úgyis az egészről.Ha te nem lennél nem is kéne elmennem abba a rohadt discoba-hangom komoly volt és erre Luke is rögtön felfigyelt
-Te mégis miről beszélsz?Miért lenne az én hibám?-kibujt a takaró alól majd felült és kérdő tekintete rám szegeződött.Felkeltettem az érdeklődését,ez nála már kifejezetten jó jelnek számít,viszont most el kellett neki mondanom az igazat,meg kellett tudnia Jont ahhoz,hogy rávegyem a bulira,így bele is fogtam a mondandómba.Rezzenéstelen arccal figyelt végig én pedig próbáltam a lehető leggyorsabb módon elhadarni mert nem volt kedvem a saját bátyám előtt sírva fakadni.
-Még soha nem láttalak ilyennek.Ez,ez kicsit megdöbbentett hugi-szólalt meg miután befejeztem a hadarást.Egy jó fél percig egyikünk se szólalt meg Luke-on viszont láttam,hogy nagyon gondolkodik,végül ő törte meg a csendet.
-Elmegyek veletek abba a buliba-sóhajtott én pedig elmosolyodtam.
-Köszönöm Luke-öleltem át
-Hidd el,tudom milyen a szerelem.Szar.Nagyon szar-hangja kissé elcsuklott és én abban a percben nagyon sajnáltam a bátyámat és szégyeltem saját magamat,amiért tudtam mennyit szenved Luke a lányok miatt,mennyien átverték mégse segítettem neki,nem voltam ott mikor igazán kellettem,nem hallgattam meg a gondjait,mivel egyszerűen nem értettem,miért vesztegeti egyáltalán az idejét a szerelemmel,de most már tudom milyen érzés ez az egész és teljesen megértem őt.Minden sajnálatomat és együttérzésemet próbáltam belefoglalni ebbe az ölelésbe és most elösször éreztem igazán,hogy a bátyám is így tesz.
-Ne hívjam át őt többet hozzánk?-kérdezte Luke
-De.Én..én nem szeretném,hogy miattam haragba legyetek,sőt szeretném ha nem mondanád el neki,amit tudsz-elképzelésem sincs mi lenne ha Jon megtudná,hogy miatta depizek és,hogy szeretem őt,valószínűleg futva menekülne előlem,szóval jobb ha ez titok marad.
-Nem mondok neki semmit.Megígérem-láttam a szemein,hogy nem hazudik és teljesen komolyan gondolja,bíztam benne.
-És mikor indulunk?-látszott Luke-on,hogy mindezektől függetlenül nincs sok kedve a dologhoz,nagyra becsültem,hogy mégis megteszi ezt értem.
-Nyolckor.A buli 9 kor fog kezdődni és csoda ha oda érünk 1 óra alatt-magyaráztam kedvetlenül
-Az én vezetési tempómba odaérünk-kacsintott rám.Elköszöntem a bátyámtól majd beballagtam a szobámba és felkaptam az asztalomról a telomat,tegnap délután óta rá se néztem,4 bejövő üzenet de ezek közül csak egyetlen érdekelt.Jon-é.:
Kérdően néztem a mobilom kijelzőjére.Caroline tegnap mondott valami olyasmit,hogy írt Jonnak egy "kedves" üzenetet de nem gondoltam volna,hogy tényleg megtette.Őszintén szólva egyáltalán nem bántam.Legalább így Jon is tudja,hogy valami nincs rendben.Nem írtam neki vissza, a mai napomat teljesen Jon mentesre terveztem és ez így is marad.Holnap megkapja a választ,addig kibírom,hogy ne írjak vissza neki.Bedobtam a telomat a táskámba a pénztárcámmal együtt és lesétáltam a nappaliba,ahol már Caroline indulásra készen állt.A lányoknál általában órákba tart kiválasztani a megfelelő ruha darabot,nos mi ennél még rosszabbak vagyunk.Nekünk ez akár igénybe vehet egy fél napot,de most nagyon igyekeztünk és 4 óra alatt sikerült :
Ugyanakkor kissé késésben voltunk,nem volt időnk haza menni buli előtt ezért hazatelefonáltam a bátyámnak.
-Hali.Figyelj értünk tudnál jönni a központhoz,ha még haza is megyünk innen tuti nem fogunk oda érni.Viszont kéne néhány smink cucc az asztalomon vannak.Hozz pudert,rúzst,szájfényt,alapozót,szempillaspirált,tust,ecseteket...
-Lea,én azokat a szarokat mégis,hogy különböztessem meg egymástól?Talán a rúzst felismerem de a többi,mind ugyanolyan..-szakított félbe és hangja egy kétségbeesett kislányéhoz hasonlított.
-Akkor csak tegyél bele egy táskába mindent ami egy kicsit is hasonlít sminkre -gondoltam ezt csak sikerül megoldania.
-Oké.Sietek-tette le a telefont.Fél óra múlva meg is érkezett mi pedig sietve pattantunk be a kocsijába,mindketten hátra ültünk és egész úton a sminkel bajlódtunk,Luke természetesen egy halom oda nem illő dolgot is belekevert a táskába,de amit kellett elhozta,szóval nem panaszkodtam.
-Azt hiszem megjöttünk-Luke leparkolt a kocsival és most már nem volt vissza út,ma tényleg bulizni fogunk.Csak remélem,hogy nem fogom annyira megbánni.Ahogy kisszáltunk a kocsiból megcsapott minket a hűvös levegő és az épületből kihallatszó dübbögö zene.Emberek özönlöttek folyamatosan a bejárat felé mi követtük a tömeget és pár perc múlva bent tudtuk magunkat az épületben.Tágas volt,viszont a rengeteg ember miatt kevésbé tűnt annak,mindenhonnan vakító fények világítottak és tisztán ki lehetett venni minden eggyes táncoló vagy éppen piáló embert.
-Aaa buli végre!-Car megfogta a kezemet és magával rántott a tömegbe.Hamar felszabadult és mozogni kezdett a zene ritmusára.Nekem ez nem ment ilyen könnyen,nem igazán volt kedvem még most se ehhez az egészhez de igyekeztem jól érezni magamat és pár perc után kicsit felszabadultabban táncoltam Caroline-al.Luke leült egy asztalhoz és elég látványosan szenvedett,1 óra elteltével viszont leült mellé egy nagyon sötét ruhás lány,beszélgettek,nevetgéltek és én ennek nagyon örültem,remélem Luke végre talál magának egy megfelelő lányt.
-Úristen hát én nekem innom kell valamit-csapodtunk Luke-ékhoz és így végre közelről is láthattam a lányt.Hosszú fekete haja volt és a ruhái is full feketék voltak, az arca nagyon szép volt és így elsőre szimpatikus lánynak tűnt.
-Lányok ő Alice.Alice ő a húgom Lea és a barátnője Caroline-mutatott be minket egymásnak Luke.
-Nos,Alice nincs kedved inni valamit velem ha már egyszer ő nem akar?-mutatott rám Car,akibe már most is elég sok alkohol volt.
-Nekem oké-vonta meg a vállát Alice és pár perc múlva már el is tűntek a tömegbe.
-Na?-löktem meg Luke vállát mosolyogva.
-Mi na?-nevetett fel
-Ne csináld már.Látom rajtad,hogy tetszik neked
-Jó.Talán-húzta félmosolyra az arcát.Bátorítóan megveregettem a vállát majd Carolin-ék keressére indultam.Percek teltek el de sehol nem találtam őket.Leültem a sarokba kicsit távolabb kerülve ezáltal a tömegtől és innen figyeltem az embereket hátha megpillantom a barátnőmet.Viszont Caroline helyett egy csuklyás fiú közelített felém,rámmosolygott majd leült mellém a földre.
-Mit keres egy ilyen szép lány egyedül ezen a bulin?-szólalt meg kifejezetten mély és egyben olyan izgató hangján,amire én azonnal felkaptam a szemem és ekkor láttam meg elösször az ismeretlen srác arcát.Tipikus jó képű de kisfiús arca volt,igazi nőcsábásznak tűnt,akikkel én sose foglalkoztam,valami oknál fogva azért mégis válaszoltam neki,talán csak nem akartam bunkónak tűnni.
-Nem egyedül vagyok.Csak a tömegbe elvesztettem a barátnőmet-válaszoltam mire ő mosolyra húzta a száját.
-Ez jó hír,akkor nem fiúval jöttél.Míg nem kerül elő a barátnőd igazán szórakoztathatnál engem is,tudom,hogy szeretnél táncolni velem-vetette be nálam a csajozós dumáját.Rendes esetbe nálam ez nem hatott volna,viszont most még mindig szívesebben táncolok vele,minthogy egy kis sarokban üldögéljek egyedül.
-Miét is ne?-vontam meg a vállam majd feltápázkodtam a helyemről,a csuklyás srác arcán megjelent a győztesek mosolya és elégedetten mért végig a szemével.
-Várj.Ad oda a telefonod!-nyujtotta a kezét mire én kérdően néztem vissza rá,nem igazán szándékoztam egy idegen fiú kezébe adni a mobilomat.
-Nyugi.Csak a telefonszámomat akarom elmenteni neked,nehogy elfelejtsél engem pár nap múlva,azt nem engedhetem-összehúzott szemöldökkel figyeltem őt végül pedig a kezébe nyomtam amit kért.Pár másodperc múlva vissza is kaptam a kijelzőmön pedig a Cody név dísszelgett.Cody a csuklyás srác.Megfogta a karomat és magával húzott a tömegbe,előtte nem jelentett gondot felszabadulnom,nem igazán érdekelt se ő se a véleménye ő most csak arra jó,hogy elterelje a gondolataimat,lehet hogy ez egy kicsit bunkó dolog tőlem de nem tehetek mást.Mindig is csak az ilyen fiúk nyomultak rám,a velem egy korú nőcsábászok,de soha nem érdekeltek.Jon más volt,komolyabb,romantikusabb és idősebb is volt nálam ő..NEM!Ma nem gondolhatok rá.Előttem Cody táncolt,aki vélhetőleg észrevette,hogy gondolataim kicsit máshol járnak és nem igazán figyelek rá.Közelebb lépet felém majd a csipömre tette a kezeit és közelebb húzott magához,ezzel valóban elérte,hogy immár rá figyeljek.Arcunkat csak pár centi választotta el egymástól,közelebb hajolt hozzám de mindezt olyan gyorsan tette,hogy kapcsolni se tudtam a következő pillanatban ajkai már az enyémhez tapadtak. Ijedten toltam el Codyt magamtól,akinek arcán csalódott mosoly rajzolodott ki.
-Ne haragudj de én..-kezdtem,azonban Cody félbeszakított
-Ígérem neked,hogy többet nem csókollak meg,míg te magad nem kéred.És tudom,hogy fogod kérni-hangja határozottan csengett.Ismét közelebb hajolt hozzám,mire én automatikusan hátráltam,felnevetett és egy puszit nyomott az arcomra.
-Látod,betartom az ígéretem-súgta a fülembe majd otthagyott engem egyedül a tömegbe.Nem teljesen értem mi történt most,minden bizonnyal ez a srác csak egy jó estét akart magának azonban erre én nem voltam vevő.A csókkal kapcsolatos kijelentése miatt viszont kissé össze voltam zavarodva,de igazából mindez lényegtelen.Én nem fogom őt keresni,ő meg még a nevemet se tudja.Kizökkentem a gondolataimból és Luke keresésére indultam.Szerencsére őt ott találtam,ahol hagytam,unottan üldögélt és sört iszogatott.
-Segíts megkeresni a lányokat!-kértem
-Én azt hittem,hogy mindvégig veled voltak-állt fel az asztaltól.
-Nem.Itt láttam őket utoljára-Luke tekintete aggódóvá vált,ami érthető is volt.Rá voltunk bízva,ha Car-nek baja esik őt fogják hibáztatni.Percekig eredménytelenül sétálgattunk a tömegben mígnem tapsvihar és sikitózás ütötte meg a fülünket,egy nagyobb emberáradat tolongott az egyik asztal körül,utat törtünk magunknak és a látványtól megkönnyebűlten sóhajtottam fel.Caroline és Alice gugoltak az asztal tetején,a piát egymás szájába öntötték lerendezve egy kisebb fajta műsört az emberek örömére,akik tappsal biztatták a lányokat.Caroline hirtelen piával a kezében Alice felé hajolt és lesmárolta.Én nem lepődtem meg,tudtam hogy Car képes ilyenekre részegen attól függetlenül,hogy nem biszex vagy lezbikus,ő józanul soha nem tenne ilyet ha pedig iszik elő jön belőle egyfajta vadállat.Luke viszont döbbenten tekintett a lányok felé majd elfordult és megindult a másik irányba,utána futottam és sikerült elkapnom a csuklóját.
-Luke,részegek.Ezt nem kell komolyan venned-mondtam mire ő csak legyintett,tudtam,hogy fáj neki amit látott de nem kéne,hogy komolyan vegye.Ő maga is tudhatná legbelül,hogy Caroline milyen hiszen ismeri évek óta.
-Össze szedem a lányokat és megyünk jó?
-Oké-bólintott és rámutatott az egyik székre jelezve,hogy ő itt fog ránk várni.Nagy erőfeszítések révén vissza kerültem az asztal elé,ahol Car és Alice még mindig csinálták a műsort.
-Na elég lesz!-léptem fel az asztalra és megfogtam a barátnőm kezét majd lerángattam az asztalról ugyanezt megtettem a bátyám goth kiszemeltjével is az emberek legnagyobb bánatára.
-Most miért kellet ezt?Olyan jól elvoltunk.-dölöngélt mellettem Caroline,ha nem tartottam volna meg a karját biztosan elesik.Vissza vittem őket Luke-hoz és már indultunk is haza fele.
Hajnali fél 5re értünk haza,magunkal hoztuk Alice-t is mivel túlságosan résszeg volt ahhoz is,hogy elmondja merre lakik.Próbáltunk némán felosonni ez emeletre,de ez közel sem az elképzeléseim szerint történt meg.A két lány piától bűzlöen hangosan kiabáltak,amint beléptünk a házba.Anyáék hálószobájából motoszkálást halottam.Remek.Sikeresen felébresztették őket.
-Luke,vidd fel a szobámba őket,addig én besszélek anyuékkal-vállaltam el a nehezebb feladatot.Amint kimondtam anya már meg is jelent a konyhában és érdeklődve nézett Alice felé,aki egy 5 éves kislányhoz hasonló modon integetett neki.Luke megfogta a lányok csuklóját majd a lépcső felé irányította őket.
-Ki ez a lány Lea?-suttogta anyu
-Egész este velünk volt és nem hagyhattuk ilyen állapotban csak úgy ott-válaszoltam,láttam anyun,hogy mondana még valamit de inkább nem tette.Jóéjszakát kívánt majd visszament a szobájába.Rám két részeg lány és egy agyilag teljesen lefáradt testvér várt a sajátomba.Alice egész éjjel a bátyámmal flörtölgetett,Caroline kidölt én pedig a telefonommal a kezembe ledőltem az ágyamra.Ránéztem a kijelzőre és nem hittem a szememnek.4 nem fogadott hívás Jontól.Honnan tudta meg a számomat?
