2.rész

2.rész

Sziasztok!:) Meghoztam nektek a második részt és mivel még egy hétig tart a nyári szünet megpróbálom nektek naponta hozni az új részeket,viszont sajnos nemsokára elkezdődik a suli és akkor már csak heti egy max két részt tudok feltenni.Na de addig is itt van nektek az új rész remélem tetszeni fog.

*Niki*

  Hihetetlen éjszakám volt,mármint ne értsétek félre csupán csak annyi történt,hogy hajnalig irogattam Jonnal és el kell hogy mondjam ettől csak még jobban belé szerettem egyszerűen megdöbbentő mennyi közös témánk van és mennyire hasonlítunk egymásra.Folyamatosan csak rá tudok gondolni és tudom ez durva ahhoz képest,hogy eddig csak egyszer láttam és nem töltöttem vele több időt egy óránál ezért nem is értem még magamat se igazán,hogy hogy tudtam ennyi idő alatt így beleszeretni valakibe.Megszerzem őt.Caroline igazi hadi terveket eszelt ki és ahogy ismerem ő ezeket képes is megvalósítani.Lelkemre kötötte,hogy vegyem át az irányítást és hívjam el valahova Jont,megigértem neki,hogy megteszem de még magam se tudom honnan szerzek ehhez bátorságot,valamit viszont muszáj lesz mihamarabb kitalálom mert ha nem Car fogja zaklatni Jont az én nevembe,hát mit is mondhatnék?Ilyenek az igazi barátnők.

 -Basszus L,nem igaz már!Keljél  fel dél van!!-ébredtem Caroline hangjára aki egy párnával ütögetett 

-Aj,hagyj aludni-tettem a kezeimet az arcom elé védekezés képpen.

-Kellett neked hajnalig levelezned a hercegeddel,ráadásul nem jutottál semmire,randira se hívtad ennek így semmi értelme szóval szedd szépen össze magadat és irány a fürdőszoba,cselekednünk kell!-Caroline megfogta a karomat és kiráncigált az ágyból

-Jólvan,jó-sóhajtottam majd a fürdőszoba felé vetettem az irányt

-Car,megyünk ma valahova?-kiabáltam ki a fürdőszobából 

-Megyünk,szóval úgy készülj-válaszolta.Nem tudtam mit tervez mára Caroline de gyorsan fogat mostam,feltettem egy leheletnyi sminket a hajamat pedig kiengedve hagytam.A szobámba érve láttam,hogy a barátnőm a telefonommal a kezében valamit nagyon irogat.

-Mit csinálsz?-néztem rá ijedten 

-Éppen a pasiddal beszélek le egy találkát-mondta tök lazán én pedig közel álltam ahhoz,hogy szívrohamot kapjak.

-Hogy mégis mit csinálsz?-akadtam ki majd kikaptam a kezéből a telomat és ránéztem a megnyitott messsenger beszélgetésre.

 Döbbenten bámultam a telefonom kijelzőjét,percekig egy szó se hagyta el a számat és mindeközbe Caroline csak büszke mosollyal az arcán figyelt engem.

-Te most komolyan úgy köszöntél neki,hogy Csá?!-szólaltam meg percek múlva 

-Jézus Lea neked komolyan ez a legnagyobb bajod?Össze hozok neked egy randit te meg azon sírsz,hogy hogy köszöntem neki.Borzasztó vagy komolyan mondom-akadt ki

-Én nem szoktam így köszönni senkinek..-motyogtam 

-Tudod te,hogy milyen hálátlan vagy?

-Oké,tudom bocsi csak még mindig nem fogtam fel,hogy találkozom vele.Ma.Kettesben.Jézusom.-paráztam be rögtön.

-Nyugi L.Elkísérlek és lélekben veled leszek.Hidd el,hogy minden rendben lesz-biztatott én pedig átöleltem,hálás voltam neki amiért összehozta ezt nekem,nagyon hálás.Caroline jól ismer tudja hogyha ezt magamtól kellett volna megtennem az eltartott volna évekig,nekem még 10 év is kevés a bátorság gyűjtéshez.

 A délelöttöm nagy része a ruha kiválasztásával telt na meg a hajam kivasalásával.Az utobbival rendesen megszenvedtünk és még úgy se lett teljesen egyenes a végeredmény,Caroline erősködött,hogy haggyam göndören mert úgy sokkal jobban áll,de ebben nem értettem vele eggyet.A ruha választásban újabb gondok adódtak.Én semmi képpen nem akartam kihívóan öltözködni Car viszont erősködött,állítása szerint nyugodtan megtehetem hiszen nyár van simán foghatom a jó időre.Végül egy haspolóra és egy farmer shortra sikerült rábeszélnie.

 Hamarabb eljött az 5 óra,mint ahogy én azt elképzeltem,nem voltam még erre felkészülve lelkileg,olyan félelem érzet volt bennem mint még soha.Caroline lebuszozott velem a Burger Kingig,egész úton biztatott és el kell ismernem nagyon jól csinálja,legalábbis magabiztosabban szálltam le a buszról.Lassan sétáltam a Burger King felé,nem akartam túl korán oda érni,még volt majdnem 15 percem ötig.A gyors étterem előtt megálltam és az üvegajtón keresztül rögtön megpillantottam Jont,ezek szerint korábban érkezett ő is.Egy két személyes asztalnál ült és a telefonját nyomkodta,amint megláttam őt egyből görcsbe rándult a gyomrom,ha messziről ilyen hatást vált ki belőlem mi lesz ha bemegyek és leülök vele szembe?Csak remélni tudom,hogy elájulni azért nem fogok.Nagy levegőt vettem és benyitottam az ajtón.Próbáltam minden félelmemet kizárni vagy legalább nem kimutatni és a lehető legnyugottabban odasétálni Jon elé.

-Szia-húzta széles mosolyra az arcát.Imádom a mosolyát,elképesztően szexi ha mosolyog.

-Szia-ültem le és próbáltam nem kimutatni mennyire oda vagyok érte,Car azt mondta próbáljam leplezni,mivel ha rájön,hogy oda meg vissza vagyok érte,akkor nem lesz neki kihívás,hogy megszerezzen  és a fiúk szeretik a kihívásokat,tehát nehezen kaphatónak kell magam mutatnom.

-Mit szeretnél,milyen kaját hozzak?-kérdezte miközben a táskájából előhalászta a pénztárcáját.

-Öhm,csak fagyit-igazság szerint egyáltalán nem voltam éhes,még fagyira se,én nem azért jöttem ide,hogy egyek.

-Biztos?

-Biztos-bólintottam.Jon egy fagyival és valami hamburger menü szerüséggel tért vissza.

-Wow.Te aztán tudsz enni-néztem végig az akár egy hadseregnek elegendő élelmen.

-Mondták már.Na de mesélj,mi újság veled?Hova tűnt a göndör hajad?

-Kivasaltam. Nagyon utálom ha göndör-válaszoltam

-Pedig hidd el nekem,hogy nagyon jól áll.Én szeretem a göndör hajú lányokat-mondta mire én rögtön elpirultam.Car-nek igaza volt,nem kellett volna kivasalnom.

 Rengeteget beszélgettünk pár perc alatt minden eddigi félelmem elillant és teljesen fel tudtam szabadulni,nagyon sokat nevettünk és rettenetesen jól éreztem magam vele.Mesélt a családjáról,hogy a szülei 5 éves korában elváltak,anyukájával és öccsével él együtt de nagyon jól megvannak így hárman és már csak egy barátnő hiányzik az életéből,aki tényleg szereti is  őt.Legszívesebben azt válaszoltam volna neki,hogy én itt vagyok és nálam jobban senki nem fogja szeretni de ezt inkább magamba tartottam.

-Meddig érsz rá?-kérdeztem Jont

-Nyolcig,utána még találkozok egy ismerősömmel és elmegyünk valamerre-felelte.Tehát akkor még volt fél óránk.Fél óra alatt még bármi történhet,bár Jon nem tűnt nyomulós pasinak,a bókolgatáson kívül mást nem tett.

-Tudod,meglepett,hogy eljöttél-hoztam fel a témát

-Miért?Én tényleg nagyon kedvellek,szívesen találkozom veled bármikor

-Ennek örülök-mosolyogtam,a hátra lévő fél óra nagyon gyorsan eltelt,életem legszebb három órája volt ez a mai nap,legalábbis eddig a pillanatig.8 óra fele egy szőke hajú magas lány sétált felénk,reméltem,hogy irányt vált és nem ő lesz Jon ismerőse akivel nyolckor találkozik,de minden reményem elszállt mikor Jon intett a lánynak.Teljesen lefagytam és ahogy közeledett felénk a szőke csaj már a síráshoz is közel álltam.Gyönyörű volt,minden pasi álma.Szőke haj,tökéletes test,konkrétan úgy nézett ki mint egy barbie baba.Jon felállt a helyéről és két puszival köszöntötte a lányt.Na itt lett végem,de ettől függetlenül próbáltam tartani magam előttük és nem mutatni mennyire is fáj ez az egész.Hamis mosolyt erőltettem az arcomra és én is felálltam a székről.

-Jenifer,bemutatom az egyik barátomat Leát-mutatott felém Jon.

-Helló-nézett végig rajtam Jenifer és a tekintete nem kicsit volt ellenséges.

-Szia.Na de én akkor megyek is,nektek további jó szórakozást-játszottam meg a boldog kislányt,akinek semmi baja nincs majd megindultam az ajtó felé.

-Meglesz.Jól éreztem magam Lea,majd még beszélünk-szólt utánam Jon mire én visszafordultam és elmotyogtam valami oké félét.Semmi mást nem akartam csak minél előbb hazaérni,addig ki kell bírnom sírás nélkül de amint kiértem a Burger Kingből az első könnycsepp már el is hagyta a szememet és ezt követte a többi is,próbáltam erős maradni de nem sikerült,ez a lány biztos,hogy nem csak a barátja.Teljesen össze voltam zavarodva,hiszen Jon azt mondta nincsen barátnője,de szeretne eggyet,aki tényleg szereti.Ez a lány lenne a jelölt?Mert ha igen akkor itt nekem semmi esélyem sincs.Én tényleg elhittem,hogy összejöhet,hogy megszerezhetem ezt a fiút,de egy ilyen lánnyal  nem szállhatók versenybe,hozzá képest én csak egy 17 éves tini lány vagyok,aki neki nem jelent akadályt.El kell felejtenem Jont,bármennyire is belé szerettem.Szedtem a lábam amilyen gyorsan csak tudtam és rekord idő alatt haza is értem.A szobámba Caroline már várt,de abba a pillanatban mikor meglátta a kisírt szemeimet arca ijedté és egyszerre dühössé vált.

-Jézusom L!Bántott?-nézett rám aggódva

-Nem-válaszoltam és újra rámtört a sírás.Caroline átölelt én pedig percekig csak sírtam és egyszerűen nem tudtam kinyögni egy szót se.Miután nagy nehezen sikerült lenyugodnom elmeséltem Caroline-nak,mi történt.

-Ez egy igazi barom.Veled találkozik és utána odahív egy másik csajt?Bunkó.Esküszöm,hogy megkeresem és kinyírom-mondta Car dühösen és ha ő dühös,jobb nem tartozkodni a közelében mert még a végén tényleg megöl valakit.

 *Jon szemszöge*

 Egy kis kocsmázás után Jeny-vel éppen hazafele tartottunk,én józan voltam,nem ittam túl sokat ő viszont már teljesen be volt állva,a létezéséről is alig tudott.Vezetés közben a gondolataim össze vissza cikáztak.Nagyon jól éreztem magam Leával,hihetetlenül aranyos és szép lány,viszont még csak 17 éves,ha a haverjaimnak egy ennyi idős lányt mutatnék be biztosan kiröhögnének.Úgy tudják,hogy Jeniferrel járok,viszont ez egyáltalán nem igaz,neki csak akkor kellek ha éppen összevesznek a pasijával vagy ha teljesen részeg,mint most.De Lea tényleg olyan lány akire én mindig is vágytam kedves,vicces aranyos, szép és megért engem kevés emberrel egyezik meg a gondolkodás módom de ő közéjük tartozik.Legszívesebben a napom további részét is vele töltöttem volna,de nem tehettem.Ez a három óra is túl sok idő volt vele,olyan dolgokra gondoltam amikre nem szabadott volna,hogy milyen lehet őt megérinteni,megcsókolni és..Nem ezt nem engedhetem,nem szabad,hogy belesszeressek egy ilyen lányba,ő nálam sokkal jobbat érdemel és bármennyire is szeretnék ebben a pillanatban is vele lenni ez nem fog megtörténni,mellettem egy 22 éves részeg lány ül a kocsiba,aki nem Lea és ez így is van jól.

 Leparkoltam a ház előtt és kisegítettem Jenyt a kocsiból.

-Kicsim te vagy az?-hallottam meg anya hangját rögtön amint beléptem a házba.

-Igen,én vagyok-gyorsan nyomtam egy puszit anyu arcára,aki egy kicsit aggódó tekintettel nézett Jeniferre.

-Jól van?-kérdezte

-Persze,csak kicsit többet ivott a kelleténél,ma este itt alszik-válaszoltam majd szóltam Jenynek,hogy menjen fel a szobámba,mindjárt megyek én is.

-Figyelj Jony,nem akarok én ebbe bele szólni de ez a lány nem szeret téged,csak kihasznál-mondta anyu amint Jeny hallotávolságon kívül került.

-Anya,hagyjuk-nem akartam vele most veszekedni,valahol tudtam,hogy igaza volt de most inkább nem akartam hallgatni ezt.

-Jól van,te tudod-hagyta rám én pedig némi kajával elindultam a szobám felé.Jeny az ágyon feküdt én pedig leültem mellé.

-Enned kéne valamit-javasoltam

-Nem,nem vagyok éhes.Ételre nem-amint ezt kimondta magához rántott és elösször csak gyengéden majd egyre hevesebben csókolt,ajkai szinte falták az enyémet,kezeimmel már a pólója szélét fogtam majd meg is szabadítottam tőle ajkaim a nyakát súrolták ,apró csókokat leheltem rá és szép lassan haladtam lefelé kezeim a melltartója felé haladtak és egy könnyed mozdulattal meg is szabadítottam tőle,ebben a pillanatban megszólalt a telefonja és itt minden véget ért,sietősen nyúlt a telefonja felé aminek kijelzőjén Kevin neve villogott.Kevin,a pasija,akivel állítólag hetek óta nem beszélnek Jenifer ennek ellenére rögtön felvette a telefont én pedig csalódottan feküdtem hanyatt az ágyon.Hogy lehetek ekkora idióta?Mégis mit vártam,hogy ezúttal majd minden más lesz és elfelejti azt a srácot?Tényleg csak kihasznál engem és én ezt hagyom.Mérges voltam magamra,amiért  megint hagytam, hogy hülyítsenek.Ma ott volt előttem egy másik lány,aki sokkal többet ér mint Jenifer és én mégis vele foglalkozom.Utáltam magam.Rettenetesen.

-Bocsi drága,de mennem kell,Kevin hívott hogy most átmehetek és megbeszélhetünk mindent-lépett felém azzal a szándékkal,hogy megcsókoljon én viszont eltoltam magamtól.

-Menj.Feküdjél csak le vele azzal majd biztosan minden rendbe jön köztetek.De ide többet ne gyere-mondtam ki azt amit már rég ki kellett volna mondanom.

-Most meg mi bajod van?-lepődött meg

-Csak menj

-Fogod te még kérni,hogy átjöjjek.Ugy sem tudsz ellenállni nekem-válaszolta és kifelé menet majdnem neki ment az ajtómnak,még ennyi idő alatt se igazán ment ki belőle a pia,de nagyon remélem,hogy erre az estére emlékezni fog.Miután elment felnéztem a facbookra és az egyik üzenetemen megakadt a szemem,Caroline Kennish .Megnyitottam az üzenetet és nem igazán értettem miért ír nekem ilyet egy ismeretlen lány:

Megnéztem az adatlapját és rögtön kiszúrta a szemem az egy közös ismerősünket,Leát.Azt hiszem írnom kéne neki.